Nixih oldala(:
Az emlékezéshez nem emlék,
Hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.
/Shakespeare/
E néhány sort írom a könyvedbe,
Vésd azt jól az emlékezetedbe:
Nem az az igazi barátod, ki
Emlékkönyvedbe ír,
Hanem, aki veled együtt érez,
S veled együtt sír.
Nincsen rózsa tövis nélkül,
Nincsen élet bánat nélkül.
Ha valaki megbántana,
Gondolj vissza e szavakra.
Sok jónak és igaznak
Legyen szíved nyitva.
Ez a boldogságnak
Legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress, de igazán!
Legyen a sorsod bármily mostoha,
E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet,
De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd
És ne sírj, mert nem érdemes.
Elhervad a virág, a felhők tovaszállnak,
De a szívemből emlékeid el nem szállnak.
Egy bűnöm van, nem nagy vétek,
Csak két szó az egész: szeretlek Téged.
Az élet egy angolkeringő,
Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ,
Kivel táncolod végig!
Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy el ne szökjenek.
Légy mindig szerény és elégedett,
Mert ki magasra tör, az boldog nem lehet.
Lásd, a büszke pálmát letöri a szél,
Míg a kis ibolya a fűben is megél.
S majd lassan, lassan idő múlásával,
Tanuld meg az ambert szeretni hibával.
Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen,
Csak egy más világon találsz,
Mert miközöttünk nincsen.
Amíg fiatal vagy,
Minden szépnek látszik,
Hulló könnycsepped is
Szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek
Lassan tovaszállnak,
Úgy nőnek szívedben
A gondok, s az árnyak.
Most ahogy te szeretsz
Úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged,
Úgy lesz jóbarátod.
S ha majd minden álmod
Valósággá válik,
Akkor se feledd el:
?Légy jó mindhalálig!?
Mit írjak? Mit írjak?
A tollamat rágom
mintha abból szedném ki a tudományom.
Hopp, megvan! -Tengeren két hajó?
Jaj, de ezt nem írhatom, talán nem is lesz jó!
Nade az írásnak vetek mostmár véget! Izé, na!
Hogy is mondjam? Úgy szeretlek Téged!
Az emlékezéshez nem emlék,
Hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.
/Shakespeare/
E néhány sort írom a könyvedbe,
Vésd azt jól az emlékezetedbe:
Nem az az igazi barátod, ki
Emlékkönyvedbe ír,
Hanem, aki veled együtt érez,
S veled együtt sír.
Nincsen rózsa tövis nélkül,
Nincsen élet bánat nélkül.
Ha valaki megbántana,
Gondolj vissza e szavakra.
Sok jónak és igaznak
Legyen szíved nyitva.
Ez a boldogságnak
Legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress, de igazán!
Legyen a sorsod bármily mostoha,
E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet,
De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd
És ne sírj, mert nem érdemes.
Elhervad a virág, a felhők tovaszállnak,
De a szívemből emlékeid el nem szállnak.
Egy bűnöm van, nem nagy vétek,
Csak két szó az egész: szeretlek Téged.
Az élet egy angolkeringő,
Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ,
Kivel táncolod végig!
Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy el ne szökjenek.
Légy mindig szerény és elégedett,
Mert ki magasra tör, az boldog nem lehet.
Lásd, a büszke pálmát letöri a szél,
Míg a kis ibolya a fűben is megél.
S majd lassan, lassan idő múlásával,
Tanuld meg az ambert szeretni hibával.
Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen,
Csak egy más világon találsz,
Mert miközöttünk nincsen.
Amíg fiatal vagy,
Minden szépnek látszik,
Hulló könnycsepped is
Szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek
Lassan tovaszállnak,
Úgy nőnek szívedben
A gondok, s az árnyak.
Most ahogy te szeretsz
Úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged,
Úgy lesz jóbarátod.
S ha majd minden álmod
Valósággá válik,
Akkor se feledd el:
?Légy jó mindhalálig!?
Mit írjak? Mit írjak?
A tollamat rágom
mintha abból szedném ki a tudományom.
Hopp, megvan! -Tengeren két hajó?
Jaj, de ezt nem írhatom, talán nem is lesz jó!
Nade az írásnak vetek mostmár véget! Izé, na!
Hogy is mondjam? Úgy szeretlek Téged!
Szedd a tavasz virágát,
Egy csokorba össze,
Rózsát is és margarétát,
Egy-két szálat közbe,
Tegyél pár szál nefelejcset,
Legyen szép a csokrod,
Eszedbe fog jutni,
Ki-e pár sort írta
Név............(olvasd össze az első betűket:D)